0. Árnyak figyelőben - avagy mi megy a háttérben

A nap már éppen lemenőben volt mikor egy csapat gimnazista befelyezte a műsort. Bűvészkedtek mint mindig. Nagy örömükre a közönség most se sajnálta őket megjutalmazni a pazar előadásért. Mikor már mindenki elment onnan, elkezdték az osztozkodást. Beszélgettek is nevettek is. Egymásnak is mutattak be pár trükköt. Miközben ilyen jól érezték magukat, észre se vették, hogy megrezzent egy közeli bokor és elsuhant mögötte egy sötét, emberre emlékeztető árny.

*nem sokkal később a közeli erdőben*

-Mester! Ez nagyon nem tetszik nekem így. Hagyni, hogy csak úgy használják az erejüket bármiféle tudás nélkül...Eléggé felelőtlen egy cselekedet. - Fejtette ki véleményét egy alak az egyik fa árnyékában.

-Nézd! Több ezer év óta itt vagyunk már és eddig is minden ugyanígy ment, mégsem történt semmi galiba. - szólalt meg egy rekedtes, ámde mégis megnyugtatóan bársonyos férfihang.

- Igen, de régen az emberek szégyellték a képességüket. Titokban tartották mert nem merték elmondani senkinek. Ha meg mégis elmondták bolondnak tekintették és kiközösítették őket. Így aztán nem is használták. És ez mindenkinek jobb volt. Ezáltal nem tettek kárt semmiben. Főleg nem magukban. De most... - sóhajtott majd nekitámaszkodott egy fának - Most egészen más a helyzet.

- Igen, ez sajnos valóban így van. De ezen már nem nagyon lehet változtatni. Akkor kellett volna őket összegyűjteni mikor még lehetett. A kezdetek kezdetén.

- Igen, ez eléggé rosz döntés volt akkoriban a Jedi tanács részéről. De azért valamilyen szinten meg lehet őket érteni. Hiszen menekültek! Sem energiájuk, sem idejük nem volt a tömeges tanítás megkezdésére. Szerencsére azért később rájöttek a hibájukra és megpróbálták korrigálni azt. Kiválasztottak párat, hogy a tanításuk befelyeztekor ők is adják át a tudást.

- Csak, hogy a sötét oldal itt is elkezdett kibontakozni. Senki nem tudja miért, de páran fellázadtak. - Senki. Senki nem tudja. Suhant át a fiatalabbik agyán. - De aztán egy sikeres hadjárattal legyőzték őket. És azóta lappangott. Egészen mostanáig.

- Ezért is nem tetszik ez nekem. Itt van ennyi tudatlan ember. A sötét oldal könnyen elcsábíthatja őket. És akkor majd csak nő a sötét erő. Ezért is kéne megkeresni és összegyűjteni annyit közülük amennyit lehet. - Kezdett heveskedni a fiatal.

- Meg lehet próbálni, de nem nagy az esélye, hogy sikerül.

- Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld - idézte Yoda szavait a kisebbik

- Igazad van. Viszont ezt majd később megvitatjuk a gyűlésen. - ment bele az öregebb majd ránézett a másikra. - Mi bánt ennyire mondd! Miért vágsz ilyen búskomor képet?

- Hát tudod... Van az a lány. Semmit sem tud. Pedig pont hogy neki aztán mindenképp tudnia kéne! - hadonászott hevesen. Az öreg a vállára tette a kezét.

- Nyugalom, csak nyugalom. Mindennek el jön majd a maga ideje - mondta majd egy biztató mosolyt küldött a társa felé - Most már ideje lenne indulnod. Az erő legyen veled!

- Az erő legyen veled! - azzal elindult az erdő belseje felé.

                                

Ez lett volna a prológus, remélem tetszett. ^^

- Dorothy