A nap már éppen
lemenőben volt mikor egy csapat gimnazista befelyezte a műsort.
Bűvészkedtek mint mindig. Nagy örömükre a közönség most se sajnálta őket
megjutalmazni a pazar előadásért. Mikor már mindenki elment onnan,
elkezdték az osztozkodást. Beszélgettek is nevettek is. Egymásnak is
mutattak be pár trükköt. Miközben ilyen jól érezték magukat, észre se
vették, hogy megrezzent egy közeli bokor és elsuhant mögötte egy sötét,
emberre emlékeztető árny.
*nem sokkal később a közeli erdőben*
-Mester! Ez nagyon nem
tetszik nekem így. Hagyni, hogy csak úgy használják az erejüket
bármiféle tudás nélkül...Eléggé felelőtlen egy cselekedet. - Fejtette ki
véleményét egy alak az egyik fa árnyékában.
-Nézd! Több ezer év óta
itt vagyunk már és eddig is minden ugyanígy ment, mégsem történt semmi
galiba. - szólalt meg egy rekedtes, ámde mégis megnyugtatóan bársonyos
férfihang.
- Igen, de régen az
emberek szégyellték a képességüket. Titokban tartották mert nem merték
elmondani senkinek. Ha meg mégis elmondták bolondnak tekintették és
kiközösítették őket. Így aztán nem is használták. És ez mindenkinek jobb
volt. Ezáltal nem tettek kárt semmiben. Főleg nem magukban. De most... -
sóhajtott majd nekitámaszkodott egy fának - Most egészen más a helyzet.
- Igen, ez sajnos
valóban így van. De ezen már nem nagyon lehet változtatni. Akkor kellett
volna őket összegyűjteni mikor még lehetett. A kezdetek kezdetén.
- Igen, ez eléggé rosz
döntés volt akkoriban a Jedi tanács részéről. De azért valamilyen
szinten meg lehet őket érteni. Hiszen menekültek! Sem energiájuk, sem
idejük nem volt a tömeges tanítás megkezdésére. Szerencsére azért később
rájöttek a hibájukra és megpróbálták korrigálni azt. Kiválasztottak
párat, hogy a tanításuk befelyeztekor ők is adják át a tudást.
- Csak, hogy a sötét oldal itt is elkezdett kibontakozni. Senki nem tudja miért, de páran fellázadtak. - Senki. Senki nem tudja. Suhant át a fiatalabbik agyán. - De aztán egy sikeres hadjárattal legyőzték őket. És azóta lappangott. Egészen mostanáig.
- Ezért is nem tetszik
ez nekem. Itt van ennyi tudatlan ember. A sötét oldal könnyen
elcsábíthatja őket. És akkor majd csak nő a sötét erő. Ezért is kéne
megkeresni és összegyűjteni annyit közülük amennyit lehet. - Kezdett
heveskedni a fiatal.
- Meg lehet próbálni, de nem nagy az esélye, hogy sikerül.
- Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld - idézte Yoda szavait a kisebbik
- Igazad van. Viszont
ezt majd később megvitatjuk a gyűlésen. - ment bele az öregebb majd
ránézett a másikra. - Mi bánt ennyire mondd! Miért vágsz ilyen búskomor
képet?
- Hát tudod... Van az a
lány. Semmit sem tud. Pedig pont hogy neki aztán mindenképp tudnia kéne!
- hadonászott hevesen. Az öreg a vállára tette a kezét.
- Nyugalom, csak
nyugalom. Mindennek el jön majd a maga ideje - mondta majd egy biztató
mosolyt küldött a társa felé - Most már ideje lenne indulnod. Az erő
legyen veled!
- Az erő legyen veled! - azzal elindult az erdő belseje felé.
Ez lett volna a prológus, remélem tetszett. ^^
- Dorothy
